Hír: Kovács Mónikával beszélgettünk róla és a jövÅ‘beli terveirÅ‘l
(Kategória: ARSC)
Küldte: KyoPityus
2009 december 04 péntek - 04:07:00

Ebben az évben egy új tehetség tűnt fel a hazai Kyokushin útján. Ő nem más, mint Kovács Mónika csapatunk egyik jelenleg legsikeresebb karatékája. Ebben a rövid beszélgetésben megpróbáljuk felidézni vele a múltat, a jelent és a közeljövőt. Megtudhatjuk milyen szoros kapcsolat fűzi szüleihez, és milyen eltökélt a jövővel kapcsolatban.

- Nehéz elkezdeni ezt a beszélgetést, hiszen annak idején még vizsgáztunk együtt, te sárgára én pedig kékre. Azóta egy kicsit előrébb jársz a ranglétrán. Hogyan jött az ötlet, hogy elkezd a karatét? Nagy szerepe volt ebben édesapádnak, aki korábban szintén karatézott igaz?


Mónika és Sensei Semmy Schilt


Igen neki nagy szerepe volt édesapám vitt el az első edzésre. Már nem nagyon emlékszem, hogy hogyan jött az ötlet, csak arra, hogy beléptünk az edzőterembe és megláttam azt a sok gyereket fehér ruhában színes övben. nagyon megtetszett. Már az első alkalommal beálltam edzeni. Nagyon megtetszett és azóta minden edzésen ott vagyok. Persze amin tudok.

- A családod, szüleid mindig támogatták a karate iránti elkötelezettséged? Volt olyan esetleg egy-egy verseny után, hogy azt mondták, talán ez mégsem nőknek való sportág és jobb lenne, ha abbahagynád?

Igen mindig támogattak. Sőt, ha kellett autóval vittek be Fehérvárra edzésre, vagy versenyre. Eleinte el is kísértek, de miután rájöttem, hogy ha ők ott vannak, akkor nem tudok olyan jól teljesíteni. Mióta nem jönnek el, azóta mindig a dobogón végzek.
Még soha nem fordult elő, hogy valaha is azt mondták volna, hogy hagyjam abba. Anya szokott azzal viccelődni egy egy verseny után, mikor szét vagyok verve, hogy "Miért mész olyan helyre, ahol verekednek?!" De ezt is csak viccelődve mondja.

- De nyilván a párkapcsolataid befolyásolta. Nehéz olyan társat találni, aki nem karatézik és elfogadja amit teszel. Nálad ez okozott problémát?

Igen volt, hogy konfliktust okozott az, hogy nekem muszáj edzésre mennem, és az fontosabb volt, mint az akkori barátom. De mára ez a helyzet megoldódott. A jelenlegi (és remélem az utolsó) kedvesem is karatézik. Bár nem olyan szinten mint én, de nem problémázik azon, hogy edzésre megyek...

- 2004 fordulópont volt az életedben, válogatott lettél és sikerült megszerezni az első dant. Egy tizennyolc éves lánynak ez hatalmas boldogság volt nem igaz? Kaptál a szeretteidtől valami különleges ajándékot?


Mónika a VB döntőn


Repestem az örömtől, mikor megkaptam az első dant. Nagyon boldog voltam. A szüleimről ne is beszéljünk. Apukám nagyon büszke volt rám. Különleges jutalom nem volt, ha csak az nem hogy a családdal először utaztunk külföldre nyaralni.

- Ma már ott járunk, hogy Európa és világversenyeken indulsz, mi több kiváló eredményeket érsz el. Gondoltad, hogy valaha idáig eljutsz?

Mikor elkezdtem karatézni, akkor még nem. Nem is gondoltam, hogy versenyezni fogok. De miután elkezdtem versenyezni, és hallottam róla, hogy vannak ilyen versenyek persze kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszer én is részt vehetek egy ilyen viadalon. De nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. vagy hogy ilyen jó eredménnyel. Remélem ez a jó kezdet sokáig kitart és jönnek sorban az eredmények.

- Jövőre Eb Spanyolországban. Cél a dobogó legfelső foka?

Természetesen igen. Sajnos idén nem sikerült a dobogóra kerülnöm. De jövőre mindent megteszek, hogy a dobogóra kerüljek. Legnagyobb cél a dobogó legfelső foka, de tudom, hogy oda nagyon nehéz lesz eljutni, mert sok jó karatés van a mezőnyben akik képesek meglepetéseket okozni.

Köszönöm a beszélgetést! Az egész csapat nevében gratulálunk a sikereidhez, és a jövőben mi is beszámolunk minden veled kapcsolatos történésről!

OSU!



Ezen hír származási helye: ARSC KYOKARATE
( http://arsckyokarate.hu/news.php?extend.35 )